Magyar Iskola – Január
“Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.”
Nagy László: Adjon az Isten
BÚÉK!
“Így szólott a furfangos magyar vitéz:
-Árpád ajándékba küldi neked ezt a szép fehér lovat, az aranyos féket, meg az aranyos nyerget. Nem kér egyebet tőled, csak egy kicsi vizet a Dunából, egy marék földet és egy marék füvet.” (Gaál Mózes nyomán) – Feldolgoztuk a Fehér ló mondáját, szép munkák születtek:
Az első világháború lezárását követő évek divatja újragondolva:
Rajzolta: N.N.
Rajzolta: G.L.
Mindeközben a kicsiknél sok-sok játék:
Vidám hópelyhek is készültek:
“Adjon az Isten szerencsét…”
Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstbe disznósonkát,
zsebbe csokoládét.
Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.
Weöres Sándor: Újévi jókívánságok