13 May
2018

A bejegyzés témája: Hírek
A bejegyzés szerzője: Hédi    Még nincs hozzászólás

Magyar Iskola – Május

“Egy szép országot veszek,
én leszek ott a király,
anyukám a királylány.
Hintaszékbe ültetem,
és egész nap lengetem,
ahogy engem ringatott,
amikor bölcsőbe rakott.”
Amikor majd nagy leszek… (ismeretlen szerző)

“Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok.
Nagymama azt mondta: Istenem, akárcsak az anyja!
Nagypapa azt mondta: az ördögbe is, szakasztott az apja!
Emil bácsi azt mondta: a megszólalásig szegény Jolán!
Apukám azt mondta: mintha csak magamat látnám!
És anyukám azt mondta: azért talán rám is hasonlít egy kicsit!”
Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? (részlet)

“Amióta nagy vagyok és nyegle és idétlen, hogy csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek. Nagymama azt mondja: én nem tudom, kire, de az anyjára biztos nem!
Nagypapa azt mondja: én nem tudom, kire, de az apjára biztos nem!
Emil bácsi azt mondja, hogy szerencse, hogy szegény Jolán már nem érte meg!
Apa azt mondja: most láthatja az anyja, hogy nem kellett volna mindent ráhagyni!És bár a család jól tudja, hogy minden kamasz elviselhetetlen, egymás között mégis belátják, hogy ami sok, az sok, az ő türelmüknek is van határa, és ez így nem mehet tovább. Csak még azt nem tudják pontosan, hogy akkor hogyan is menjen.”
Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? (részlet)

“Amióta nagy vagyok és ütődött és nyegle és idétlen, azóta nem lehet hozzám szólni. De azért szólnak. Pedig tudják, hogy ha hozzám szólnak, az olyan, mintha a falnak beszélnének. Nem tudom, a fal miért nem válaszol, én azért, nem, mert abból csak baj van. Én ugyanis tisztességesen válaszolni se tudok. Ha azt kérdezik tőlem, hogy mondd, édes lanyom, mire használod te a fejedet? Én csak úgy magamtól azt válaszolnám, hogy azon növesztem a hajamat, és azon van a fülem is, amit mozgatni tudok. Ez persze nem tetszene nekik, mert már sokszor megmondták, hogy a fejem azért van, hogy gondolkozzam vele. “
Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? (részlet)

“De azért egy kicsit hasonlítok majd az apura, és egy kicsit az anyura, és ha majd ők öregek lesznek, és ott ülnek a parkban a padon, akkor újra mutogatni fogják mindenkinek a fényképemet, hogy ez pedig a nagylányunk, biztosan látta már a tévében, és olvasta az újságban, mert világhírű, igen, ő az,
aki elérte és bejárta és felfedezte,
megnyerte és túlszárnyalta és megdöntötte,
megtalálta és elfogta és megmentette,
legyőzte és felszabadította és kikiáltotta,
átélte és megírta és megzenésítette.
És akkor majd mindenki köréjük gyűlik, és csak csodálkoznak és ámuldoznak, hogy nahát, ez volna a maguk gyereke?!
Szinte hihetetlen!
Büszkék lehetnek rá!”
Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek? (részlet)

“Úgy repültem, mint a madár,
pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked,
pedig kertem sincsen…”

“… A szeretet az én szárnyam,
szívem az én kertem,
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem.”
(ismeretlen szerző)