Magyar Iskola – Március

„ A ritkás ágak zöldjén átveti
A messzi nap a sűrű sugarat,
Mint végtelen aranysodronyt, egy égi
Vezeték dús hálózatát, s a fák
Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák,
Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül:
A földnek a Tavasz telefonál…
Tóth Árpád: Március (részlet)

Beszámoló Juhász Robin KCSP ösztöndíjas tollából:

Piros ❤️ , fehér , zöld színözön a Southamptoni Magyar Iskola március 15-i megemlékezésén és foglalkozásain

A piros, fehér, zöld kokárdák alatt dobogó szíveket átjárta a hazafiasság érzése a Southamptoni Magyar Iskola március 15-i tematikájú foglalkozásain. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ️ megemlékezésén és a játékos tanórákon a jelenlévők megismerhették ennek a fontos történelmi eseménynek a lényegét. Az ismeretszerzés mellett énekelhettek , bábozhattak , táncolhattak , kézműveskedhettek ✂️ is a gyerekek.

A Tölgyfa csoportban ( ez a nagyok csoportja, ebben tanít a szerző) játékosan indult az interaktív tanóra. Rengeteg magyar és nemzetközi mese a reformkor idején játszódik, ezért a tanóra elején a csoportokba rendezett fiatalok különböző mesékből származó karakterek bábjait ♀ ️ kapták meg. Ezekkel a bábokkal a színpadon kötött és kötetlen szövegű rövid előadásokat készítettek és mutattak be egymásnak a gyerekek, amelyből számos vicces és emlékezetes pillanat keletkezett.

Például az egyik jelenetben a jótündér ♀ ️ varázslatára ✨ megjelenő kolbászt (ami szintén egy karakter volt) ellopta egy állat. Erre a szegényember inkább egy hatalmas palacsintát kért a jótündértől; ebből azonban kifolyt a lekvár a házba , és hiába próbálkoztak a szereplők, csak beleragadtak a lekvárba. Így harmadik és utolsó kívánságaként a szegényember azt kívánta, hogy minden étel ️ tűnjön el a házából. Ezeket a vicces jeleneteket mindegyik csoport más-más karakterekkel, színpadi megoldásokkal és más szöveggel játszotta el.

A legutolsó bábszínházi jelenet során ismét a március 15-i megemlékezés került a fókuszba: minden fiatal egy kiválasztott karaktert a színpadra állítva elszavalt egy-egy sort a Petőfi Sándor ️ által írt Nemzeti dalból .

A színházi játékos feladatok itt sem értek véget. Egy rövid történelmi eseményismertető és prezentáció ️ után a fiatalok fényképszerű pillanatképekben jelenítették meg az 1848. március 15-i forradalom egy-egy fontos momentumát. A reneszánsz festmények ️ kompozícióihoz is tökéletesen illeszkedő módon álltak be a jelenlévők azon a pillanatképen, amely Petőfi Sándort és más jelenlévőket ábrázolt a Pilvax kávéházban ☕ , a 12 pont megírása során .

Festményt ugyan nem festettek a jelenlévők, de a kreatív kézműveskedés így sem maradt el: nemzeti színű mécsestartót ️ készítettek a fiatalok Bereznainé Ihász Ildikó vezetésével. A tárgyak készülése közben az Azta zenekar a jeles alkalomhoz kötődő dalokat játszott , amelyeknek éneklésébe a gyerekek is csatlakoztak . Elhangzott a Nemzeti dal és az Oláh Ibolya előadásában ismertté vált, Geszti Péter által írt Magyarország című dal is.

A Tölgyfa és Gesztenyefacsoport nagyobbik fele ezután Paládi-Kovács Krisztina irányításával néptáncolni ment. Akik nem néptáncoltak, ők sem unatkoztak: kipróbálhattak néhány társasjátékot . A társasjátékot preferálók összemérhették tudásukat egy ország-város játékban.

A foglalkozások után mindhárom csoport és az összes szülő egy terembe vonult, ahol az 1848-1849-es forradalomról és szabadságharcról ️ tartottak közös megemlékezést. A forradalom szellemiségével és a kétnyelvűséggel ️ kapcsolatos fontos gondolatokat osztott meg Gonda Hedvig, az iskola alapítója , valamint Kántor Mária csoportvezető is. Ismét felcsendült a Petőfi Sándor által írt Nemzeti dal, amelynek néhány sora a mai napig vissza-visszazeng a szívekben ❤️ :

„A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!”

Somogyi Boglárka KCSP ösztöndíjas beszámolója:

A Southamptoni Magyar Iskolába is megérkezett a tavasz. A március 9-i foglalkozáson megemlékeztünk a 1848/49. március 15-i hősökről is.

A legkisebbekkel, a Fenyőfa csoportban a nemrég beköszöntött tavaszról beszélgettünk. Az óra kezdetén minden gyermek választott magának egy színes szivecskét, majd elmondták, hogy miért pont azt a szívet választották. A szíveket egy tájképre helyeztük, így elkészült egy szépséges tavaszi kép. A gyerekekkel közösen elmondtuk Zelk Zoltán: Tavaszi dal című versét, amelyhez segítségünkre volt az őzike, a nyúl és a kismadár képe is. Mivel itt a tavasz, és már rügyeznek a fák, kinyílnak a virágok, ezért mi is íg y cselekedtünk: egy mozgásos mondókában apró magocskák lettünk, akik megpróbálnak kikelni a föld alól, hogy a napon sütkérezzenek.

Ez alkalommal a Tavaszi nyúl című papírszínház-mese előadást hallgattuk meg, amelyben a tavaszi nyúl a hideg, hófehér tél után színesre festette az állatokat és a tájat. Az Azta zenekarral együtt elénekeltük a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt.

A Paládi- Kovács Krisztina által vezetett néptánc óra nagyon jó hangulatban telt: énekeltünk a napocskának, hogy süssön ki, táncoltunk, és az óra végén a pihentető relaxáció sem maradt el.

Mivel közeleg március 15-e, így erre az ünnepre is emlékeztünk az órán, hogy a bátor hősök azért harcoltak, hogy szabadok lehessenek. A gyerekek is megosztották a gondolataikat, hogy ők mikor érzik magukat szabadnak, valaki például azt mondta, hogy amikor fut, vagy amikor nincsen iskola. De mit jelent még a szabadság? Azt, hogy egy országban beszélhetünk a saját nyelvünkön, megszólalhatunk magyarul is.

Eljátszottuk, hogyan megy csatába és harcol egy magyar huszár, a kreatív foglalkozáson pedig piros- fehér- zöld színű magyar zászlót készítettek a kicsik, amelyet maguk színeztek ki.

A nap végén a közös megemlékezés során meghallgattuk az iskolavezető, Gonda Hédi beszédét, valamint Kántor Marcsi szavait is, aki Dragomán György író kétnyelvűségről megfogalmazott szavait idézte: “Egy másik nyelven máshogy éljük át a valóságot, a befogadása nem olyan magától értetődő, mert le kell fordítanunk a magunk számára, tehát meg kell értenünk, a magunkévá kell tennünk. Meg kell ismernünk a nyelv mögötti kultúrát, viszonyítanunk kell a saját hagyományunkhoz. Ha több nyelven gondolkodunk, a legegyszerűbb dolgokba belesűrűsödik hirtelen az utazás élménye” (részlet) . Az Azta zenekar kíséretével közösen elénekeltük a magyar Himnuszt, a Magyarország című dalt, valamint a Nemzeti dalt is.

A termet a nemzeti összetartozás érzése hatotta át. ❤️

„ 1848 forradalma és az azt követő 1848 49-es szabadságharc a magyar nemzet egyik legnagyszerűbb története. Minden megvan benne, ami ehhez szükséges: emberfeletti vagy épp nagyon is emberi hősök; drámai gesztusok és igazi nagyság; szélsőséges érzelmek és bölcs belátás; önfeláldozás, hősiesség.

A magyarság küzdelemében a szabadság oldalán állt, hősi erényekről tett tanúbizonyságot, amivel megbecsülést vívott ki szerte Európában. Március 15 elindítói és főszereplői a szabadságvágyó, újat akaró, radikális fiatal értelmiségiek. Vagyis március 15-én a fiatalságot is ünnepeljük, az ifjúság lázadó erejét, az új nemzedékek örök vágyát arra, hogy egy tisztább, igazságosabb, jobb világot teremtsenek.

Ennek az időszaknak köszönhetjük gyönyörű himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar lett. Büszkének kell lennünk tehát erre a napra, amelyet az összefogás, a kitartás, a tenni akarás, valamint egymás megbecsülése jellemzett.

Minden magyar hős, aki életét áldozta a nemzetért, az ország szabadságáért, megérdemli, hogy emlékezzünk rá.”

Gilicze Zoltán